Komoly vagy mosolygós? Ingben vagy farmerdzsekiben? Kültéri vagy beltéri? Aki valaha készített már magának fényképes önéletrajzot, az biztosan szembesült a megfelelő fotóválasztás dilemmájával. Kevés álláskereső gondol azonban arra, hogy az önéletrajzhoz csatolt fotó mellett érdemes odafigyelni a közösségi oldalakon nyilvánosan elérhető profilképeikre is.
Pedig egyre több munkaadó ellenőrzi az álláskeresők nyilvánosan elérhető közösségi média profilját, mivel az itt közzétett személyes tartalomból következtetni lehet a pályázó olyan alapvető jellemvonásaira, amelyek ismeretében a felvételiztetők pontosabban meg tudják határozni, hogy a jelentkező alkalmas lenne-e az adott pozíció betöltésére. A profilok alapján összehasonlíthatóvá válnak a közel azonos kvalitásokkal bíró emberek is. A módszer sokak szerint etikailag aggályos, hiszen attól még, hogy a közösségi oldalakon közzétett tartalmak egy része nyilvánosan fellelhető, nem biztos, hogy a pályázó önmagától is megosztaná ezeket az információkat a leendő munkaadójával. Ennek ellenére a közösségi médián keresztüli ellenőrzés bevett gyakorlattá vált az álláskeresők kiválasztása során, és számos kutatás tanúskodik arról, hogy a vonzóbbnak ítélt embereknek jobb munkaerőpiaci lehetőségeik vannak.
Ezt a jelenséget vette alapul egy – a New Media & Society kommunikációtudományi szakfolyóiratban idén publikált – Belgiumban készített tanulmány, amely arra kíván választ találni, hogy mennyiben befolyásolja a jelentkezők Facebook profilképe a toborzók felvételi döntéseit. A kutatás vezetői első lépésként fiktív önéletrajzpárokat alkottak meg, amelyek főbb pontjaikban megegyeztek egymással. A párba állított, kitalált karakterek férfiak, mindannyian belga állampolgárok, akik két gyakornoki munkahelyen szereztek munkatapasztalatot, a megpályázott állás követelményei szerint közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, megfelelő technológiai tudással bírnak, beszélnek valamilyen idegen nyelven, van jogosítványuk, valamint aktívan végeznek sport- és kulturális tevékenységeket.
Egy dologban azonban eltért a két önéletrajz: a kutatók különböző arcképet csatoltak hozzájuk. A fotók kiválasztása véletlenszerűen történt egy négy képet tartalmazó katalógusból, melyet egy korábban végzett kutatás alapján állítottak össze. Ennek lényege, hogy a résztvevőknek fiatal diplomások portréit kellett pontozniuk az öt nagy személyiségvonás (extroverzió, lelkiismeretesség, barátságosság, érzelmi stabilitás, új ismeretek és élmények iránti nyitottság), valamint az alapján, hogy mennyire tartják vonzónak a képen szereplő egyént. Így a kiválasztott négy képből az első kettő mind vonzerő, mind a személyiségvonások tekintetében magas pontokat kapott, a harmadik átlagos helyen végzett, míg a negyediknek kifejezetten alacsony pontokat adtak a résztvevők. Az esetek felében az arcképet közvetlenül az önéletrajzban helyezték el, míg a többi jelentkezésnél Facebook profilképként használták fel. Ekkor az önéletrajzhoz nem csatoltak képet. Azokban az esetekben, amikor a fotót profilképként használták, a jelentkezőknek olyan fiktív nevet adtak, ami csak egyetlen – a kutatók által létrehozott – Facebook profilra mutatott, míg a fényképes önéletrajzzal jelentkezők olyan gyakori nevet kaptak, amilyen néven rengetegen vannak regisztrálva a Facebookon. Erre azért volt szükség, hogy az első esetben a felvételiztetők biztosan azt a profilt találják meg, amit a kutatók hoztak létre, míg utóbbiaknál teljesen lehetetlen legyen számukra Facebookon megkeresni az adott jelentkezőt.
A fényképekkel összekapcsolt önéletrajz sablonokat ezt követően párokban beküldték 1056 valódi meghirdetett állásra, és várták a munkaadók visszajelzését. A kutatás során pozitív visszajelzésnek azt tekintették, ha a jelentkezőt behívták az állásinterjúra, tág értelemben azonban ide sorolták azokat az eseteket is, amikor az állásadó telefonon vagy e-mailben kért bővebb információt a jelentkezőről. Az összesített eredmények alapján azok a fiktív jelentkezők, akikhez az első kettő, azaz a minden tekintetben előnyös fotókat kapcsolták, 38%-kal több állásinterjú-meghívást és 21%-kal több telefonos vagy e-mailes megkeresést kaptak, mint a két kevésbé jó arcképpel jelentkező párjaik. A jó fotóval rendelkező munkakeresők még sikeresebbek voltak azoknál az állásoknál, ahol az ügyfelekkel való kapcsolattartás volt a feladat, hiszen itt kimagasló szerepe van a vonzerőnek és a pozitív személyiségjegyeknek. A kutatók megvizsgálták, hogy a Facebook profilképek vagy az önéletrajzban elhelyezett arcképek gyakoroltak-e nagyobb hatást a toborzókra. A Facebook profilkép két esetben bizonyult hatásosabbnak: amikor a jelentkező magas iskolai végzettségű ember, illetve amikor a felvételiztető nő. Ennek feltehetően az az oka, hogy a magasabb iskolai végzettségű emberek nagyobb százalékban használják a közösségi média platformokat, így a munkaadók számára evidens, hogy könnyen megtalálhatják őket. A toborzó nemére vonatkozó megállapítás pedig azzal magyarázható, hogy a nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a közösségi médiának, mint a férfiak, ezért számukra fontosabb a jelentkező profiljának ellenőrzése.
A tanulmány kimondja, hogy a közösségi média hatást gyakorol a munkaerőpiacra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Facebook álláskereső funkciójának megjelenése, amely egy éve már Magyarországon is elérhető. Mindezeket szem előtt tartva érdemes lenne a munkaadók és munkavállalók kapcsolatával foglalkozó elméleteket kibővíteni a közösségi oldalak vizsgálatával is.
